Hungarian Bible

Mark 6

Mark

Return to Index

Chapter 7

1


 

   És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.  

 

 


2


 

   És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.  

 

 


3


 

   Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;  

 

 


4


 

   És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.  

 

 


5


 

   Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?  

 

 


6


 

   Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.  

 

 


7


 

   Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.  

 

 


8


 

   Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.  

 

 


9


 

   És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.  

 

 


10


 

   Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.  

 

 


11


 

   Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:  

 

 


12


 

   Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,  

 

 


13


 

   Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.  

 

 


14


 

   És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:  

 

 


15


 

   Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.  

 

 


16


 

   Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.  

 

 


17


 

   És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.  

 

 


18


 

   És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?  

 

 


19


 

   Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.  

 

 


20


 

   Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.  

 

 


21


 

   Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,  

 

 


22


 

   Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:  

 

 


23


 

   Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.  

 

 


24


 

   És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.  

 

 


25


 

   Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.  

 

 


26


 

   Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.  

 

 


27


 

   Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.  

 

 


28


 

   Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.  

 

 


29


 

   Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.  

 

 


30


 

   És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.  

 

 


31


 

   Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.  

 

 


32


 

   És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.  

 

 


33


 

   Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,  

 

 


34


 

   És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.  

 

 


35


 

   És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.  

 

 


36


 

   És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.  

 

 


37


 

   És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.  

 

 


Mark 8

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: