| Chapter 18 |
1 |
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
|
2 |
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
|
3 |
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
|
4 |
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
|
5 |
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
|
6 |
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
|
7 |
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
|
8 |
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
|
9 |
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
|
10 |
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
|
11 |
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
|
12 |
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
|
13 |
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
|
14 |
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
|
15 |
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
|
16 |
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
|
17 |
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
|
18 |
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
|
19 |
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
|
20 |
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
|
21 |
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
|
22 |
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
|
23 |
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
|
24 |
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
|
25 |
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
|
26 |
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
|
27 |
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
|
28 |
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
|
29 |
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
|
30 |
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
|
31 |
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
|
32 |
Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
|
33 |
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
|
34 |
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
|
35 |
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
|
36 |
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
|
37 |
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
|
38 |
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
39 |
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
40 |
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
|
41 |
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
|
42 |
És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
|
43 |
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.
|