| Chapter 20 |
1 |
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
|
2 |
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
|
3 |
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
|
4 |
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
|
5 |
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
|
6 |
Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
|
7 |
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala.]
|
8 |
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
|
9 |
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
|
10 |
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
|
11 |
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
|
12 |
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
|
13 |
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
|
14 |
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
|
15 |
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
|
16 |
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
|
17 |
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
|
18 |
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
|
19 |
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
|
20 |
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
|
21 |
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
|
22 |
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
|
23 |
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
|
24 |
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
|
25 |
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
|
26 |
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
|
27 |
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
|
28 |
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
|
29 |
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
|
30 |
A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
|
31 |
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
|
32 |
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
|
33 |
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
|
34 |
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
|
35 |
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
|
36 |
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
|
37 |
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
|
38 |
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene:] mert mindenek élnek ő néki.
|
39 |
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
|
40 |
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
|
41 |
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
|
42 |
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
|
43 |
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
|
44 |
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
|
45 |
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
|
46 |
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
|
47 |
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
|