Hungarian Bible

1 Chronicles 15

1 Chronicles

Return to Index

Chapter 16

1


 

   Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.  

 

 


2


 

   És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.  

 

 


3


 

   És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.  

 

 


4


 

   És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.  

 

 


5


 

   Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;  

 

 


6


 

   Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.  

 

 


7


 

   Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.  

 

 


8


 

   Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.  

 

 


9


 

   Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.  

 

 


10


 

   Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.  

 

 


11


 

   Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.  

 

 


12


 

   Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.  

 

 


13


 

   Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!  

 

 


14


 

   Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!  

 

 


15


 

   Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;  

 

 


16


 

   A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.  

 

 


17


 

   Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,  

 

 


18


 

   Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.  

 

 


19


 

   Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;  

 

 


20


 

   Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:  

 

 


21


 

   Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.  

 

 


22


 

   [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.  

 

 


23


 

   Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.  

 

 


24


 

   Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;  

 

 


25


 

   Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;  

 

 


26


 

   Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.  

 

 


27


 

   Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.  

 

 


28


 

   Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!  

 

 


29


 

   Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.  

 

 


30


 

   Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.  

 

 


31


 

   Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!  

 

 


32


 

   Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.  

 

 


33


 

   Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.  

 

 


34


 

   Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.  

 

 


35


 

   És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!  

 

 


36


 

   Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.  

 

 


37


 

   Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,  

 

 


38


 

   Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.  

 

 


39


 

   Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;  

 

 


40


 

   Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,  

 

 


41


 

   Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.  

 

 


42


 

   És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].  

 

 


43


 

   Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.  

 

 


1 Chronicles 17

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: