| Chapter 9 |
1 |
Felele pedig Jób, és monda:
|
2 |
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
|
3 |
Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
|
4 |
Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
|
5 |
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
|
6 |
A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
|
7 |
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
|
8 |
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
|
9 |
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
|
10 |
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
|
11 |
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
|
12 |
Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
|
13 |
Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
|
14 |
Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
|
15 |
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
|
16 |
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
|
17 |
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
|
18 |
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
|
19 |
Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
|
20 |
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
|
21 |
Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
|
22 |
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
|
23 |
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
|
24 |
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
|
25 |
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
|
26 |
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
|
27 |
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
|
28 |
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
|
29 |
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
|
30 |
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
|
31 |
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
|
32 |
Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
|
33 |
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
|
34 |
Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
|
35 |
Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
|