| Chapter 22 |
1 |
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
|
2 |
Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
|
3 |
Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
|
4 |
A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
|
5 |
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
|
6 |
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
|
7 |
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
|
8 |
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
|
9 |
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
|
10 |
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
|
11 |
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
|
12 |
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
|
13 |
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
|
14 |
Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
|
15 |
Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
|
16 |
A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
|
17 |
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
|
18 |
Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
|
19 |
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
|
20 |
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
|
21 |
Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
|
22 |
Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
|
23 |
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
|
24 |
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
|
25 |
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
|
26 |
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
|
27 |
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
|
28 |
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
|
29 |
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
|
30 |
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
|