| Chapter 36 |
1 |
Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
|
2 |
A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
|
3 |
Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
|
4 |
Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
|
5 |
Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
|
6 |
Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
|
7 |
Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
|
8 |
Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
|
9 |
Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
|
10 |
Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
|
11 |
Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
|
12 |
Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
|
13 |
Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
|