| Chapter 41 |
1 |
Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
|
2 |
Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
|
3 |
Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
|
4 |
Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
|
5 |
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
|
6 |
Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
|
7 |
Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
|
8 |
Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
|
9 |
Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
|
10 |
Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
|
11 |
De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
|
12 |
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
|
13 |
Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
|
14 |
Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!
|