| Chapter 55 |
1 |
Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
|
2 |
Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;
|
3 |
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
|
4 |
Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
|
5 |
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
|
6 |
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
|
7 |
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
|
8 |
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
|
9 |
Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
|
10 |
Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.
|
11 |
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
|
12 |
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
|
13 |
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:
|
14 |
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
|
15 |
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
|
16 |
A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
|
17 |
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
|
18 |
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
|
19 |
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
|
20 |
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
|
21 |
Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
|
22 |
A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
|
23 |
Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
|
24 |
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
|