| Chapter 57 |
1 |
Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
|
2 |
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
|
3 |
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
|
4 |
Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
|
5 |
Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
|
6 |
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
|
7 |
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
|
8 |
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
|
9 |
Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
|
10 |
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
|
11 |
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
|
12 |
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
|