| Chapter 109 |
1 |
Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
|
2 |
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
|
3 |
És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
|
4 |
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
|
5 |
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
|
6 |
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
|
7 |
Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
|
8 |
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
|
9 |
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
|
10 |
És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
|
11 |
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
|
12 |
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
|
13 |
Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
|
14 |
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
|
15 |
Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
|
16 |
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
|
17 |
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
|
18 |
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
|
19 |
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
|
20 |
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
|
21 |
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
|
22 |
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
|
23 |
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
|
24 |
Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
|
25 |
Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
|
26 |
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
|
27 |
Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
|
28 |
Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
|
29 |
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
|
30 |
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
|
31 |
Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
|