| Chapter 142 |
1 |
Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
|
2 |
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
|
3 |
Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
|
4 |
Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
|
5 |
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
|
6 |
Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;
|
7 |
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál!
|
8 |
Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
|