| Chapter 14 |
1 |
Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
|
2 |
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.
|
3 |
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.
|
4 |
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.
|
5 |
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.
|
6 |
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;
|
7 |
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
|
8 |
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.
|
9 |
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
|
10 |
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
|
11 |
És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.
|
12 |
És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
|
13 |
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.
|
14 |
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
|
15 |
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
|
16 |
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
|
17 |
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
|
18 |
Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
|
19 |
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
|
20 |
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
|
21 |
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
|
22 |
És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.
|
23 |
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
|
24 |
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
|
25 |
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
|
26 |
És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
|
27 |
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
|
28 |
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
|
29 |
Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
|
30 |
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
|
31 |
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
|
32 |
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
|
33 |
A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
|
34 |
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
|
35 |
És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
|
36 |
És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
|