Chapter 21

   És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.  

   Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.  

   És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:  

   Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.  

   És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:  

   Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.  

   Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?  

   Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.  

   És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.  

   Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;  

   És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.  

   De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.  

   De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.  

   Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:  

   Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.  

   Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.  

   És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.  

   De fejeteknek egy hajszála sem vész el.  

   A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.  

   Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.  

   Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.  

   Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.  

   Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.  

   És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.  

   És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,  

   Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.  

   És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.  

   Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.  

   Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:  

   Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.  

   Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.  

   Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.  

   Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.  

   De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:  

   Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.  

   Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!  

   Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.  

   És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.